Ott állt az ajtófélfára támasztott kézzel
S én fel sem tudtam fogni ésszel
Hogy ily csodát látok.
Csak ültem jéggé dermedve a széken
És résnyire nyitott szájjal néztem
Ahogy izmos testén feszült az ing.
Csak annyit mondott: "Hello! " Semmi mást.
De nekem e szó úgy hangzott, mint a legszebb szerelmi vallomás
Csupán azért mert ő mondta.
Szerelem volt első látásra
S utána évekig nem gondoltam másra
Csak gyönyörű barna szemeire, ahogy összeakadt tekintetünk.
Most itt van megint, mégsem lehetek vele
Másik lány mellett boldog az élete.
De inkább szenvedek barátként, mint sehogy se.
2010. 07. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése