Itt a régi hely, melyhez annyi minden köt.
Fájdalom, emlékek, szenvedés, öröm.
Ez az a hely, hova titkon jártam sírni,
s ahol néha kedvet kaptam verseket írni.
Csak néztem a Holdat és vártam egy jelet,
egy hangot, egy érzést, mely utat mutat nekem.
Itt töltöttem annyi időt, várva az égi jelet,
de a rég várt jel nem érkezett meg.
Most újra itt állok annyi év után,
s csupán magamat kérdezem bután:
Lehet az ember boldog teljesen?
S gondolataimban máris elveszem.
Furcsa érzések cikáznak szívemben,
csak egyvalaki tartja a lelket bennem.
Ő az, ki kitart mindig mellettem,
Ő az, ki támogat, Ő, a szerelmem.
Jövőmet előre nem tudhatom, de azt tudom,
hogy bármi történjen, szeretni fogom!
Ez az a hely, mely örömet s fájdalmat okozott,
ez az a hely, melyet szeretek, mégis itthagyok.
2007. 12. 17. Albertirsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése