2010. október 2., szombat

Remény

Miért élünk, ha nem remélünk?
Ha már elveszett minden reményünk.
Mit érnek a hívó szavak,
ha nem válaszol, csak egy alak,

mit a szemedben látok,
de nem értem:
Miért törted ketté gyenge szívem?
Egyedül maradtam a sötétben.

Vad csókod ízét még érzem ajkamon.
Rád várok örökké, minden hajnalon,
hogy visszatérj és magadhoz húzz,
de a valóság néha visszahúz

a jelenbe, mely oly kegyetlen.
Te voltál, kit igazán szerettem,
s most itt állok és remélek,
csak az igazságtól félek.

Tudom, nem lehetünk egészen egymásé,
a szíved talán már másé,
de az embernek kell remélni,
ha nem remélünk, nem érdemes élni.

2007. 09. 04.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése