Egy fényes kis csillag lettél az égen
s haláloddal kioltottad a fényem.
Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.
Egyedül hagytál...egyedül, magányban.
Egy angyal lettél, ki fentről figyel engem.
Minden percben velem vagy, követed a léptem.
A lelkem eladnám, hogy még szerethesselek
Mindenem feláldoznám, csak egy percig ölelhesselek.
Te voltál ki megtanított
fájdalom után szeretni
s most te vagy az aki megtanít:
Soha nem szabad feledni.
Mert kire emlékeznek,
nem hal meg, alszik csupán
s én majd emlékezek rád évtizedek után.
Mert téged elfeledni nem lehet
s azt sem hogy van egy lány,
ki téged még most is nagyon szeret.
S ha egyszer én is elmegyek,
véget ér az élet nekem,
a túlvilágon várj rám és én ott leszek, kedvesem.
2009. 02. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése