Életem szerelméhez

Az égboltra írnám felhőkkel, hogy mindenki tudja

Vagy elrejteném mélyen, hogy csak a miénk legyen

Fába vésném, hogy a természetnek legyen rá gondja

Vagy erős betonba, ahol sohasem kopik el

Tengerek korallzátonyaiból raknám ki, hogy az égből is lássák

Pacsirták dalolnák el legszebb hangjukon

Kalitkába zárva, hogy soha ne bántsák

Dalolnák mennyei szólamon

Szivárványszín pillangók repdesnének alakzatba Neked

Násztáncukkal elmesélnék, hogy tisztán lásd

Virágról virágra szállnának velem

Hogy közvetítsék a legszebb szerelmi vallomást

Éjjel a kövér telihold és a fénylő csillagok

A fekete égboltról üzenik Neked:

Én mindig mindenhol melletted vagyok

Akkor is, ha éppen nem lehetek veled.

A természet összes eleme arra nem elég

Hogy kifejezzem Neked, őszintén mit érzek

Világgá kürtölném, hogy tudja minden élőlény

Ez a két szó is kevés: Téged szeretlek!

2012.02.14. Albertirsa