Te
voltál az egyetlen, kivel igazán tudtam nevetni
S
te voltál, ki megtanított újra szeretni
Te
voltál, ki akkor is hiányzott nekem
Ha
csak a másik szobában ültél, csendesen
Te
voltál, kivel minden este együtt feküdtem
S
reggel, mikor felkelt a nap, együtt ébredtem
Te
voltál, kiért egyszer mindenem feladtam
Te
voltál, kit jobban becsültem, mint önmagam.
Te
vagy a minden, soha senkit így nem szerettem
És
soha senkiért ennyit nem szenvedtem
Senkiért
nem hullattam ennyit a könnyem
Senki
miatt nem fájt ennyire a szívem.
Te
voltál, ki felvidított, ha szomorú voltam
Te
voltál, ki lenyugtatott, ha dühöngve tomboltam
Te
voltál, ki elviselt, akkor is, ha más nem
Aki
hibáimmal együtt elfogadott engem
Te
voltál, kit soha nem akartam bántani
Hogy
megtettem, nem tudom magamnak megbocsátani
Te
vagy, ki akkor is szeret, ha elkövetek száz vétket
Te
vagy az, akihez az életben egyszer még visszatérek.
2012. 01. 25.
Albertirsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése