Gyűlölet

Verseim mit sem érnek,
ha nincs, aki ihlesse őket.
Azt mondják, a bánat szüli a legszebb verseket,
én mégsem érzem szépnek a szenvedésemet.

Remélni, remélni, remélni,
csak így érdemes élni.
De ha már a remény is fáj,
akkor sajnos nincs kiút már.

Gyűlölök már remélni!
Gyűlölök bizonytalanságban élni!
Miért nem lehetek végre boldog?
Rengeteg fájdalom az, amit hordok.

Testem erős még, de lelkem elgyengült,
ahogy az egyetlen Férfi szerelme kihűlt.
Hiába a Remény, hiába minden,
a szenvedésemből kiút már nincsen!

Átkozott Remény! Miért vagy még velem?
Miért nincs helyetted velem a szerelmem?
A pokolba mindenfajta érzéssel
s ezzel a sok fájó kérdéssel!

Gyűlölöm a világot!
A kertben nyíló virágot!
Gyűlölöm a gyermeket,
ki boldogan s gondtalan nevet!

Gyűlölöm az ízeket
s a máskor oly szép színeket!
Gyűlölöm az életet,
mert nincs velem, kit szeretek!

2008. 03. 18.