Vallomás

Új életet kezdtem,
de Tibit még mindig szeretem.
Jobb életem lett,
de Ő marad a szerelmem.

Már rég túlléptem mindenen,
normálisan élem az életem.
A hiány ugyan megmaradt,
de már nem vagyok magam alatt.

Pedig minden nap, minden percben
azt várom, hogy jelentkezzen.
Várok egy hívást, egy levelet,
hogy csak annyit mondjon: Szeretlek!

Tudom valahol mélyen, legbelül,
hogy az Ő szerelme már rég kihűlt.
De a Remény még bennem él
s talán majd egyszer utolér.

Akkor egymás karjaiba futunk
s egybefonódik az utunk.
Talán majd egyszer ez így lesz,
de addig a vezetőm a Remény lesz.

2008. 03. 17.