Búcsúzás

Nincs jogom azt kérni, hogy örökké várj rám

Így csak annyit mondok: soha ne felejts el!

Ne felejts arcom, mely szerelmesen nézett rád

Ne felejtsd a hangom, mely az égig emelt fel

Ne felejtsd a mosolyom, mely téged elvarázsolt

Ne felejtsd az érintést, mi úgy felkorbácsolt

Ne felejtsd a szemeim, mik a lelkedbe néztek

Ne felejtsd el kérlek, hogy most hogyan érzek

Ne felejtsd a zenét, mi rám emlékeztet

Ne felejtsd a tüzet, mi kettőnk közt égett

Ne felejtsd az ölelést, mi oly meghitt volt

Ne felejtsd az örömöt, mi miattam volt

Ne felejtsd a csókot, mely az égbe repített

Ne felejtsd a szenvedélyt, mit a vágy hevített

Felejtsd el a szenvedést, a rengeteg rosszat

Amit ez a kínzó elválás okozhat

Felejtsd el a fájdalmat, mit neked én adtam

S őrizd meg a szép emléket magadban

De soha ne felejtsd el, még ha mást is fogsz keresni

Hogy volt egy lány, ki téged nagyon tudott szeretni!

2011. 12. 03. Albertirsa