Kínlódás

Hiányzol.

Lelkünk is oly messze van egymástól.

Fényévek hasítanak űrt közénk

s a boldogságot söprik mögénk.

Bizonytalan a jelen s a jövő

nem tudom még visszajön-e Ő

a Boldogság, mit veled átéltem

hogy jutottunk idáig, nem értem.

Nemrég még boldogan öleltük egymást éjjel

szívünk tele volt tüzes szenvedéllyel.

Most hideg ágyamban egyedül fekszem

nem ölelsz, nem csókolsz, nem vagy itt mellettem.

Forgolódok éjjel, sehogysem tudok aludni

rejtem érzelmeim, de magamnak nem tudok hazudni.

Ha nem működik, el kell válnunk csendben, békével

de mindig szeretni foglak szívem szerelmével!

2012. 01. 17. Albertirsa